Cserny József
1939. augusztus 4. – 2009. július 10.
Kedves Jóska Barátom!
Bekövetkezett, amitől sokan féltünk,- július 10-én az Isten magához szólított. Még mindig hihetetlen, hogy már nem vagy közöttünk. Úgy érzem, hogy holnap ismét találkozunk, megünnepelve a napéj-fordulókat … nálunk, vagy Budahelyi Tibor kertjében, Zsámbékon, vagy a Normafánál, ahonnan együtt sétáltunk a budakeszi „Szepi” vendéglőbe. Órákat beszélgettünk a sorakozó söröskorsók gyűrűjében. És azt hittük, hogy mindig így lesz.
Ahhoz a nemzedékhez tartoztál, akik a második világháború után olyan korszakban, olyan ideológiai légkörben nevelkedtek, ami meghatározó, de tévutakra is terelő erő volt személyiségünk kialakulásában. Istennek legyen hála apáinknak, - nagyapáink szellemisége korrigálta világnézetünket, gondolkodásunkat.
Húsz évvel ezelőtt, amikor megérintett a halál szele, aggódva várakoztunk, de maga a halál elragadni nem tudott. Túlélted a bajt! Humorodra, optimizmusodra és jókedvedre volt jellemző, hogy gyászbeszéd megírására kértél, - mert kinevetted a halált, a kórházban másokat vigasztaltál, jó kedvre derítettél. Szemed elvesztése után még megalkottad az új Babetta robogót, bár tudtad, hogy le kell mondanod a további tervezési munkáról. A Teremtő újabb feladatot adott! Design szemléletű történelemkutatásba kezdtél, mellyel kiszélesedett a tervezői világod. Kerested az összefüggéseket a design értelmezésében a jelen és a transzcendentális világ között. Testi gyengeségedet szellemed frissessége ellensúlyozta, tanári bölcseleted, kifogyhatatlan fordulatos humorod tették színessé az együtt eltöltött napjainkat.
Több mint 30 éves szakmai közösség és barátság köt össze bennünket. Baráti társaságunk, - az évekig tartó emlékezetes Fészek asztal - hétfőnkénti összejöveteleink a művészeti közélet részét jelentették. Pályám kezdetén - keresve az érvényesülést -, egy számomra vonzó szellemi légkörbe kerültem, melynek te voltál a motorja. A ti nemzedéketek volt a példakép a szakmai útkeresésben, az önazonosság tudatunk megerősítésében. Demjén Imrével, Jancsó Miklóssal, Kelemen Jóskával, Lissák Gyurival és másokkal. Fájdalmas mindannyiunknak, hogy közülük Jóska és Gyuri már nincsenek az élők sorában.
Közösen hoztuk létre a formatervezők nemzetközi szellemi fórumát, a Zsennyei Műhelyt. Szerveztük a külföldi kapcsolatokat. Együtt utaztuk végig az akkori szocialista országokat, az egykori Szovjetuniót, benne a Baltikumot, a déli országrészeket: Üzbegisztánt, Tadzsigisztánt és a Keletet.
Zsennyei Műhely közel volt a vasfüggönyhöz, mely felett a szabadság fuvallata is érződött. Akaratlanul is politikai szelepként működött. Nyitott személyiséged, karizmatikus egyéniséged a legjobb designereket, művészeket és építészeket vonzotta Zsennyére. A Zsennyei Műhely iskolateremtő erő volt.
A kilencvenes évek elejétől a magára maradt tervezőtársadalom a kiutat kereste. Ekkor fogalmaztad meg a „Miből merítsünk erőt” című előadásodat. Ebben történelmi hagyományainkra, megmaradt nemzeti tudatunkra, a régi szaktudásra hívtad fel a figyelmet. Családkutatásba kezdtél, melynek összefüggő részleteibe sok éven keresztül beavattál bennünket. Szeretted a kihívásokat. Szenvedéllyel és fantasztikus humorral, meggyőzően érveltél és sokszor döngölted az ellenfelet a „padlóba”.
A szimpozionok és alkotótelepek világa volt talán a legmeghatározóbb a szellemi és közösségi életedben. Éveken át vezetted a Symposion Társaságot. Figyelted a fiatal művészek kezdeményezéseit, szakmailag komoly segítséget nyújtottál. Több mint 15 éven keresztül hű élettársaddal, Harsay Ilonával a „Táltos Klub” néven ismert szellemi műhelyt teremtettél és tartottál fenn, kiállításokkal és kedd esténkénti gazdag választékú színes előadásokkal.
Kutatásaidban a magyar történelemre, a zsidó és keresztény kultúra gyökereire, hagyományaira és igazságaira alapozva fogalmaztad meg tervezői hitvallásodat. Azt mondtad, ha legbelsőbb hittel készítesz eszközt, akkor nem tudsz hazudni, mert mindig arra hívtad fel a figyelmet, hogy a design úgy jelenik meg a világban, mint változtató akarat, az emberi műveltség kifejezője. De ami jó azt ne változtasd meg, mert abból konfliktus adódik. Arról is beszéltél, ha a tervező hívő, akkor úgy foghatná fel a designt, hogy a természet részeként vesz részt az evolúcióban. De amíg spekulatív, addig mindig meg fog bukni. Arról beszéltél, hogy a fejlett, civilizált világgal nagy bajok vannak, mert nem a valós igényesség jelenik meg. Azért kezdtük el Zsennyét szervezni,- emlegetted,- hogy a mi szakmánk is teljes értékű szakterület legyen. A designnak nincs akadémikusa,- mondtad, hiányzik a múzeuma. Írott története mindössze száz év, csak jelene van, de nem végeztük el azt a társadalomtudományos kutatómunkát, mint az építészek a 20-as, 30-as években.
Életedet végig kísérte mestereid Borsos Miklós, Kaesz Gyula, Dózsa Farkas András természetelvű tanítása. Kísérletező, konstrukciókban gondolkodó ember voltál. Szeretted a gépeket, igazi járműtervezőként ismertünk. Emlékezetes a Berva robogód, amelynek egyik fotóján Illyés Gyula büszke tartásban látható. A balatoni kishajók, kajakok, kenuk és vitorlások tervezése és építése töltötte be életed jelentős részét. Emlékeztetnek rád a poliészter műgyantás hajóépítések és a szendvics szerkezetű lakókocsiid, melyből betegedésed okát is magyaráztad. Sokat foglalkoztatott a környezet megóvásának kérdése. Elektromos meghajtású, saját kezűleg épített háromkerekű konstrukcióid, akku-mobiljaid, golf-kocsid különös figyelmet kaptak már a nyolcvanas években.
Az ember mértéktelen nagyravágyását ostoroztad, gyakran példálóztál az égig érő Bábel torony ószövetségi leírásaival, amikor Isten a nyelv összezavarásával fékezte meg a fékezhetetlen nagyra törést, az ember környezetének tönkretételét.
Ettore Sottsass és Kenji Ekuán nyomában a Természet iránti alázat vezetett el a világmodellben való tervezői felfogásodhoz, szimbólumának megértetéséhez, tanításához. A zene, a képzőművészet, az irodalom és az építészet szabadsága mellett a design szellemtörténetét fogalmaztad meg: Az energia-anyag, eszme, technológia, vagyis az isteni teremtés, az Atya-Fiú-Szentlélek háromszögben való gondolkodást. Selmecbánya és Sopron történelmének, az egyetemeik közötti kapcsolatok kutatásáért kaptál doktori címet Sopron városától. A Soproni Egyetem kitüntetett professzoraként mester voltál a tanítványaid körében. Ismerted a kezdetet, tudtad az alapokat, a tanítványokat a gondolkodásban segítetted. A Magyar Képzőművészeti Egyetem megtisztelő felkérésére a habilitációs bizottság tagja lehettél. Sajnálatos viszont, hogy egykori főiskolád, az alma mátered soha nem adott katedrát számodra.
A Magyar Művészeti Akadémia tagjaként izgalmas előadásaidban és beszélgetésekben tártad fel gondolataidat, így például az utóbbi években a téged leginkább foglalkoztató Olaszliszka történetét. Ennek a településnek a múltját, értékeit 2005-ben, a Csiki Tibor emlékére állított szobor felállítását követően ismerted meg. A Bodrog-köz, Sárospatak és Tokaj történelme inspirált újabb kutatásokra. Úgy döntöttél, hogy Nemzetközi Design Műhelyt, - a Zsennyei Műhely jogutódjaként - Olaszliszkán hozzuk létre. A három éven keresztül tartó egyetemi kutató és tervezőmunka a község megújulásához is segítséget adott.
Életed utolsó évében eljutottál ismereteid szintéziséhez, tömören, tőmondatokba sűrítve fogalmaztál, de valamennyien értettünk.
Búcsúznak a művészek, tervezőkollégák, az Akadémia tagjai, tanárkollégáid, tanítványaid és a szimpozionosok.
Isten legyen veled!
Lelkes Péter
Bekövetkezett, amitől sokan féltünk,- július 10-én az Isten magához szólított. Még mindig hihetetlen, hogy már nem vagy közöttünk. Úgy érzem, hogy holnap ismét találkozunk, megünnepelve a napéj-fordulókat … nálunk, vagy Budahelyi Tibor kertjében, Zsámbékon, vagy a Normafánál, ahonnan együtt sétáltunk a budakeszi „Szepi” vendéglőbe. Órákat beszélgettünk a sorakozó söröskorsók gyűrűjében. És azt hittük, hogy mindig így lesz.
Ahhoz a nemzedékhez tartoztál, akik a második világháború után olyan korszakban, olyan ideológiai légkörben nevelkedtek, ami meghatározó, de tévutakra is terelő erő volt személyiségünk kialakulásában. Istennek legyen hála apáinknak, - nagyapáink szellemisége korrigálta világnézetünket, gondolkodásunkat.
Húsz évvel ezelőtt, amikor megérintett a halál szele, aggódva várakoztunk, de maga a halál elragadni nem tudott. Túlélted a bajt! Humorodra, optimizmusodra és jókedvedre volt jellemző, hogy gyászbeszéd megírására kértél, - mert kinevetted a halált, a kórházban másokat vigasztaltál, jó kedvre derítettél. Szemed elvesztése után még megalkottad az új Babetta robogót, bár tudtad, hogy le kell mondanod a további tervezési munkáról. A Teremtő újabb feladatot adott! Design szemléletű történelemkutatásba kezdtél, mellyel kiszélesedett a tervezői világod. Kerested az összefüggéseket a design értelmezésében a jelen és a transzcendentális világ között. Testi gyengeségedet szellemed frissessége ellensúlyozta, tanári bölcseleted, kifogyhatatlan fordulatos humorod tették színessé az együtt eltöltött napjainkat.
Több mint 30 éves szakmai közösség és barátság köt össze bennünket. Baráti társaságunk, - az évekig tartó emlékezetes Fészek asztal - hétfőnkénti összejöveteleink a művészeti közélet részét jelentették. Pályám kezdetén - keresve az érvényesülést -, egy számomra vonzó szellemi légkörbe kerültem, melynek te voltál a motorja. A ti nemzedéketek volt a példakép a szakmai útkeresésben, az önazonosság tudatunk megerősítésében. Demjén Imrével, Jancsó Miklóssal, Kelemen Jóskával, Lissák Gyurival és másokkal. Fájdalmas mindannyiunknak, hogy közülük Jóska és Gyuri már nincsenek az élők sorában.
Közösen hoztuk létre a formatervezők nemzetközi szellemi fórumát, a Zsennyei Műhelyt. Szerveztük a külföldi kapcsolatokat. Együtt utaztuk végig az akkori szocialista országokat, az egykori Szovjetuniót, benne a Baltikumot, a déli országrészeket: Üzbegisztánt, Tadzsigisztánt és a Keletet.
Zsennyei Műhely közel volt a vasfüggönyhöz, mely felett a szabadság fuvallata is érződött. Akaratlanul is politikai szelepként működött. Nyitott személyiséged, karizmatikus egyéniséged a legjobb designereket, művészeket és építészeket vonzotta Zsennyére. A Zsennyei Műhely iskolateremtő erő volt.
A kilencvenes évek elejétől a magára maradt tervezőtársadalom a kiutat kereste. Ekkor fogalmaztad meg a „Miből merítsünk erőt” című előadásodat. Ebben történelmi hagyományainkra, megmaradt nemzeti tudatunkra, a régi szaktudásra hívtad fel a figyelmet. Családkutatásba kezdtél, melynek összefüggő részleteibe sok éven keresztül beavattál bennünket. Szeretted a kihívásokat. Szenvedéllyel és fantasztikus humorral, meggyőzően érveltél és sokszor döngölted az ellenfelet a „padlóba”.
A szimpozionok és alkotótelepek világa volt talán a legmeghatározóbb a szellemi és közösségi életedben. Éveken át vezetted a Symposion Társaságot. Figyelted a fiatal művészek kezdeményezéseit, szakmailag komoly segítséget nyújtottál. Több mint 15 éven keresztül hű élettársaddal, Harsay Ilonával a „Táltos Klub” néven ismert szellemi műhelyt teremtettél és tartottál fenn, kiállításokkal és kedd esténkénti gazdag választékú színes előadásokkal.
Kutatásaidban a magyar történelemre, a zsidó és keresztény kultúra gyökereire, hagyományaira és igazságaira alapozva fogalmaztad meg tervezői hitvallásodat. Azt mondtad, ha legbelsőbb hittel készítesz eszközt, akkor nem tudsz hazudni, mert mindig arra hívtad fel a figyelmet, hogy a design úgy jelenik meg a világban, mint változtató akarat, az emberi műveltség kifejezője. De ami jó azt ne változtasd meg, mert abból konfliktus adódik. Arról is beszéltél, ha a tervező hívő, akkor úgy foghatná fel a designt, hogy a természet részeként vesz részt az evolúcióban. De amíg spekulatív, addig mindig meg fog bukni. Arról beszéltél, hogy a fejlett, civilizált világgal nagy bajok vannak, mert nem a valós igényesség jelenik meg. Azért kezdtük el Zsennyét szervezni,- emlegetted,- hogy a mi szakmánk is teljes értékű szakterület legyen. A designnak nincs akadémikusa,- mondtad, hiányzik a múzeuma. Írott története mindössze száz év, csak jelene van, de nem végeztük el azt a társadalomtudományos kutatómunkát, mint az építészek a 20-as, 30-as években.
Életedet végig kísérte mestereid Borsos Miklós, Kaesz Gyula, Dózsa Farkas András természetelvű tanítása. Kísérletező, konstrukciókban gondolkodó ember voltál. Szeretted a gépeket, igazi járműtervezőként ismertünk. Emlékezetes a Berva robogód, amelynek egyik fotóján Illyés Gyula büszke tartásban látható. A balatoni kishajók, kajakok, kenuk és vitorlások tervezése és építése töltötte be életed jelentős részét. Emlékeztetnek rád a poliészter műgyantás hajóépítések és a szendvics szerkezetű lakókocsiid, melyből betegedésed okát is magyaráztad. Sokat foglalkoztatott a környezet megóvásának kérdése. Elektromos meghajtású, saját kezűleg épített háromkerekű konstrukcióid, akku-mobiljaid, golf-kocsid különös figyelmet kaptak már a nyolcvanas években.
Az ember mértéktelen nagyravágyását ostoroztad, gyakran példálóztál az égig érő Bábel torony ószövetségi leírásaival, amikor Isten a nyelv összezavarásával fékezte meg a fékezhetetlen nagyra törést, az ember környezetének tönkretételét.
Ettore Sottsass és Kenji Ekuán nyomában a Természet iránti alázat vezetett el a világmodellben való tervezői felfogásodhoz, szimbólumának megértetéséhez, tanításához. A zene, a képzőművészet, az irodalom és az építészet szabadsága mellett a design szellemtörténetét fogalmaztad meg: Az energia-anyag, eszme, technológia, vagyis az isteni teremtés, az Atya-Fiú-Szentlélek háromszögben való gondolkodást. Selmecbánya és Sopron történelmének, az egyetemeik közötti kapcsolatok kutatásáért kaptál doktori címet Sopron városától. A Soproni Egyetem kitüntetett professzoraként mester voltál a tanítványaid körében. Ismerted a kezdetet, tudtad az alapokat, a tanítványokat a gondolkodásban segítetted. A Magyar Képzőművészeti Egyetem megtisztelő felkérésére a habilitációs bizottság tagja lehettél. Sajnálatos viszont, hogy egykori főiskolád, az alma mátered soha nem adott katedrát számodra.
A Magyar Művészeti Akadémia tagjaként izgalmas előadásaidban és beszélgetésekben tártad fel gondolataidat, így például az utóbbi években a téged leginkább foglalkoztató Olaszliszka történetét. Ennek a településnek a múltját, értékeit 2005-ben, a Csiki Tibor emlékére állított szobor felállítását követően ismerted meg. A Bodrog-köz, Sárospatak és Tokaj történelme inspirált újabb kutatásokra. Úgy döntöttél, hogy Nemzetközi Design Műhelyt, - a Zsennyei Műhely jogutódjaként - Olaszliszkán hozzuk létre. A három éven keresztül tartó egyetemi kutató és tervezőmunka a község megújulásához is segítséget adott.
Életed utolsó évében eljutottál ismereteid szintéziséhez, tömören, tőmondatokba sűrítve fogalmaztál, de valamennyien értettünk.
Búcsúznak a művészek, tervezőkollégák, az Akadémia tagjai, tanárkollégáid, tanítványaid és a szimpozionosok.
Isten legyen veled!
Lelkes Péter
A tavalyi workshopon készült interjú
Interjú Cserny Józseffel (mp3)
Wikipédia link
Magyar Művészeti Akadémia: Cserny József
Cserny József portréfilmjéről
Cserny József - Jánossy György - Pongrácz Zoltán: A művészetek összefüggéseiről
Interjú Cserny Józseffel (mp3)
Wikipédia link
Magyar Művészeti Akadémia: Cserny József
Cserny József portréfilmjéről
Cserny József - Jánossy György - Pongrácz Zoltán: A művészetek összefüggéseiről